3. rész - Veszekedések keresztüzében

Meghoztam a 3.részt , kicsit késve ugyan , de feltettem . Az ok , amiért későn érkezett az , hogy pénteken már reggel iskolába menet éreztem , hogy mennyire kikészített a hét . A suliba még  az első két órát bírtam , mert filmet néztünk , aztán harmadik órán már ki voltam ütve szó szerint . Miután túléltem az iskolát a buszmegállóban eleredt az eső , szerencsére csak csöpet áztam meg . Aztán hazaérve a testem egy bábúéhoz volt hasonló , leültem megnéztem a Vámpírnaplókat , onnantól meg kiesés van , nem bírtam felállni sem , vacsoráztam és kidőltem . Szóval elég húzós hetem volt , ezért késett a fejezet ! Köszönöm a véleményezést . Figyelem ! Minden chatbeli kérdésre válaszolni fogok és megkérek mindenkit , hogy , aki véleményt ír az ne a chatbe tegye meg , hanem a rész alá ,mert így elveszik . 

No, remélem tetszik ez a fejezet is , hamarosan belelendülünk az akcióba , ahonnan nem lesz megállás !

Még egyszer bocsi és hatalmas ölelés mindenkinek . Pihenjetek sokat nehogy ,úgy végezzétek , mint én . Egyébként nem hevertem ki semmit ,mert reggel korán kellett keljek , de próbálok pihenni , ami az én rohanó kis világomban nehezen lehet megtenni !

U.I. A rész rövidebb , de remélem kárpótol egy kicsit a vége titeket !

 

"A csalódottság csak azokat érintő érzelem, akik törődnek másokkal."

Veszekedések keresztüzébem

Alighogy beértünk az ebédlőbe megpillantottam a bátyámat , amint épp verekszik egy széles vállú fiúval , aki a jelek szerint focista . A kabátja pedig csak bizonyíték . El sem hiszem , hogy Cody mit művel ma . Először az a férfi most meg ez a gyerek . Mi van veled Cody ? Ki tette , ezt veled ? El sem hiszem , hogy az én kelekótya bátyám mit művel épp az ebédlő kellős közepén . Úgy látszik az igazgató csak megfenyegette , de ezt nem fogja egy fenyítéssel megúszni , pláne úgy , hogy akivel összeverekedett az az iskolába jár . El sem hiszem , hogy ennyi botrány fűzhető hozzá . Tudom ez csak kettő , de meglepetésként érint engem , hisz eddig soha nem volt ilyesmire példa . A bátyám nem erről volt híres , hanem arról , hogy egy jófej srác , aki , ha teheti a haverjaival ül egy bárban és lányokat csábít , na meg persze óvja az egyetlen testvérét . Most pedig arról lesz híres , hogy egy nap alatt két férfit is elver . Ez ellen valamit tenni kell és én ma fogok már érte tenni valamit , nem engedem meg , hogy a bátyám egy szadista őrült legyen , aki csak akkor érzi jól magát , ha valakit elverhet .

Soha nem tettem még ilyet ,de felkaptam a táskámat , majd kiszaladva az iskolából hazafelé szaladtam . Kol rettentő gyorsan utolért a vámpír képességének köszönhetően . Sikerült lenyugtatnia , majd meggyőzött arról , hogy sétálva induljunk haza . Ezáltal kiszellőztetve a gőzt és mi egymást . A házak összemosódva lebegtek a szemem előtt , míg a zöld pázsit kristálytisztán kiemelkedett és egy idő után már csak a rikító zöld fűre tudtam koncentrálni. Megláttam a házunkat és elöntött egy belső megkönnyebbülés olyan , mintha hazaértem volna . Eddig eszembe sem jutott otthonként tekinteni az emberektől/vámpíroktól nyüzsgő házra . Most pedig olyan , mintha hazaértem volna , mintha mindig , ezt a pillanatot vártam volna . Amilyen gyorsan jött ez az érzés olyan gyorsan repült tovább . Amilyen gyorsan csak tudtam szaladtam fel a verandára onnan pedig be a biztonságot nyújtó lakásba . Apám és Lara gyorsan kiszaladtak a dolgozószobából , s kérdőn néztek rám meg a mellettem álló kissé zilált Kolra .

-Grace neked nem iskolában kéne lenned ? Azt nem mond , hogy Kol rávett a lógásra – förmedt rám apám

-Hé !- panaszkodott Kol

-Nem senki nem vett rá a lógásra én döntöttem úgy , hogy haza kell jönnöm – csaptam le a táskámat

-Ha szabad tudnom mi okból ? Grace mi van veled , soha nem viselkedtél még így . Történt valami ? Esetleg egy vámpír ? -aggodalmaskodott Lara , aki a legnagyszerűbb boszorkány , akit csak ismerek .

-Nem kivételesen nem vámpír volt és elnézést kérek a dühömért , de az égvilágon semmit sem értek – fakadtam ki , ahogy még soha

-Mit jelentsen ez ? - lépett közelebb apám , majd az ökölbe szoruló kezemet szép lassan kiegyenesítette

-Ti tudjátok miért viselkedik Cody ilyen furán ? Ha igen ideje lenne elmondani nem gondoljátok ? - néztem Larara , akiről tudni illik nem éppen jó titoktartó

-Mi van Codyval ? Semmit nem tudok róla . - nézett rám értetlenül

-Akkor elmondom mit is csinált ma a drága bátyám . Csodálkozom , hogy nem hívtak még az iskolából . Nos , ma reggel összeverekedett egy ismeretlen férfival az iskola előtt és ez nem minden , hisz az ebédlőben is össze balhézott jobban mondva összevert egy diákot . - akadtam ki

-Ez nem lehet igaz – hüledezett apám

-Igen ez mind igaz , én sem akartam hinni a szememnek ,pedig ez történt . Talán túl sok mindent ráhagytok , ideje lenne visszafogni . Teljesen kifordult önmagából

-Talán igazad van a ráhagyással kapcsolatban -vélekedett Lara

-Ó , és erről a jómadárról még nem is beszéltem !- fordultam Kol felé – Ha lehet fogjátok kocsit vissza . Egyszerűen mindenbe beleszól , a tanárt folyton javítgatja , már így is róla beszéltek egész történelem órán , s minden bizonnyal most már az egész iskola őt beszéli . Persze ,hogy mi vagyunk a figyelem központjába . Szóval tanácsolom , hogy kezdjetek valamit ezzel a két félnótással , mert senki sem járna jól , ha én kezdenék valamit velük

-Kol megéltél már jó pár száz évet és még most sem tanultad meg a leckét ? - nézett rá keményen apám . Ettől a tekintettől még a legkeményebb maffiózó is meghátrál .

-Grace , ezt nem megbeszéltük ? - fordult felém az említett

-Igen megbeszéltük , de azért annyira ismerlek már , hogy ilyen térben tudjam ,hogy hazudsz – kaptam fel a táskámat és indultam átöltözni . Elijah telefont kapott az iskolából , hogy azonnal induljon Cody után . Valahogy sejteni lehetett , hogy így fog történni . A szobámba érve észrevettem , hogy a reggeli rumli el lett takarítva . Lara keze van a dologba

,bizonyára . Nemcsak , hogy védelmezz minket , hanem olyan , mint egy pótanya . Főz , takarít , mos és nem utolsó sorban mindenről tudni akar , ami velünk történik . Örülök , hogy őt kaptuk meg végre érezhetem , azt amit más természetesnek vesz . Átöltöztem egy egyszerű fekete melegítő nadrágba és egy fehér vastag felsőbe . Felvettem a szokásos tornacipőmet , majd a kocsi hangjára otthagytam a kinyitott füzetemet a földön . Cody és Elijah nagy hanggal kerültek a nappaliba . Az utolsó lépcsőfokokról leugrottam , hogy minél előbb halljam meg , hogy min is vesztek össze .

-Nem érted ? Látta ! Látta őt és nem hagyhattam annyiba , a pasas vámpír volt . Nem tudta , hogy ő egy új hasonmás , hanem , azt hitte , hogy Katherine . - ordibálta teli torokból a bátyám .

-Honnan tudod , hogy Katherinek hitte ? - kérdezte apám egy kicsivel csendesebben

-Onnan , hogy mondta a nevét . Azt hiszed , hogy kitaláltam . Hát nem ! Ilyesmivel nem szórakozok . - csapta le a kabátját

-Elhiszem , rendben . Most viszont szépen elmondod , hogy nézet ki , de előtte azt , hogy minek ütötted meg a másik srácot . Cody ez így nem mehet tovább , mostanság furcsán viselkedsz és ezt nem csak akkor vettem észre , amikor a húgod felhozta . - kérte számon most már nyugodtan apám

-Mond csak Grace neked mi közöd van az én viselkedésemhez ? Alaptalanul pedig ne fecsegj mindenkinek . Talán előbb velem kellett volna beszélj ahelyett , hogy jár a szád . Gondolkodj , azt hittem , hogy okos vagy , de ezek szerint egy buta kis liba vagy , aki ugyanolyan , mint a két másik , akik a kiköpött másaid .

- Nem mondhatsz ilyet a húgodnak érted ? Ő csak megpróbál védeni téged , mielőtt még nagyobb bajba kerülsz .- tovább nem hallottam ugyanis az agyam teljesen kikapcsolt . Soha nem mondott még ilyeneket nekem , még akkor sem , amikor a legrosszabb kedve volt . Úgy látszik félreismertem a bátyámat , nem ő ezt önként soha nem mondta volna nekem . Ő nem tenne ilyet velem , ő szeret engem . De akkor miért mondta ? Miért hasonlított Katherinehez és Elenához ? Tudja , hogy mi a véleményem róluk . Megidézhete az a vámpír férfi ? Nem , nem lehetséges hisz állandó jelleggel issza a verbénát csakúgy , mint Lara és én . De akkor mi ütött belé ? A levegő hirtelen olyan sűrűvé vált , hogy nem kaptam oxigént és szinte már – már láttam a körvonalait a szobában . A fejem , mint egy zúgó repülőgép . Nem , nem maradhatok ebben a szobában , sőt a házban egy perccel is tovább . A könnyeim az arcomat mardosták , mintha sav lettek volna úgy égették , azt a helyet , ahol lecsorogtak , majd elvesztek a nyakamnál . Lélekszakadva rohantam ki a bejárati ajtón , becsapva az ajtót . Tudom , hogy nem járkálhatok már ilyenkor kint , de egyszerűen nem maradhattam abban a szobában , amelyben csalódnom kellett a bátyámba .