17. rész:- Magyarázkodások

Sziasztok! Újabb kihagyás után ismét jelentkezem és tudom, hogy ez szánalmas a részemről. Sokan érdeklődtetek már, hogy mikor lesz friss fejezet, de konkrétumot nem tudtam mondani. A gépem két hónapig nem működött és internetem sem volt egy hétig. A fejezetek és az új történetem is elveszett aminek nagyon nem örülök. Irtó dühös vagyok hisz Grace történetének az első évada már kész volt. Kisebb változások lesznek és folyamatosan írom ebben a dög melegben. Szeretném, ha írnátok pár sort hisz ez egy újabb mérföldkő a szereplőink életében. A sablont és oldalmodulokat megváltoztatom, mert unalmas és egyhangú. Remélem tetszeni fog és igazán örülnék pár szónak bár tudom, hogy nem érdemlem meg. Ezután fogok jelentkezni újabb részekkel, de meg kell értenetek, hogy végtelenül szomorú vagyok, hogy minden egyest részt újra kell írjak és az új történetem is kárba ment.
Remélem tetszeni fog! Hatalmas mackóölelés mindenkinek, szeretlek titeket!

 

Magyarázkodások! 

 Tudtam, hogy visszhangot fog verni az átváltoztatásom, de jelen pillanatban nem tudtam arra gondolni, hogy Elijah tombolni fog, Kol pedig az életét kockáztatja értem, mert itt volt ő, Damon Salvatore, akin egy karcolás sem volt. Igaz csapzott volt  és a ruhája több helyen elszakadt, de akkor is jól volt. A szívem heves vágtába kezdett miután magához szorított és semmi nem érdekelt csak az, hogy a karjaiba vagyok. Minden egyes perc, amit Charles-al éltem át elfelejtődött, a nyugalom jólesően áradt szét a testemben.

-Damon! - nyögtem miközben egyre erősebben szorított a mellkasához.- Jól vagy? Hogy menekültél meg? - zúdítottam a kérdéseimet rá, de egyáltalán nem törődött vele. Helyette még inkább magához szorított. - Hé, Damon most már minden rendben van. Nem esett senkinek bántódása.- próbáltam nyugtatni, de mintha a falnak beszéltem volna. Kis idő után azonban éreztem, hogy kezd megnyugodni és a szorítása is gyengébb lett.

-El sem hiszem, hogy ezt fogom mondani. - sóhajtott mélyet majd belekezdett. -Grace Morgenstern te vagy a legidegesítőbb, legnaivabb, de ugyanakkor a legbátrabb nő akit valaha ismertem. Azokban a pillanatokban amikor kiütve feküdtem abban az átkozott legbújban csakis arra tudtam gondolni, hogy elvesznék végelegesen, ha valami történt volna veled. Soha nem akarom átélni ezt és így meghunyászkodni a francba. Érted? A rohadt életbe felfogtad amit mondtam?- rázott meg és egyre inkább eluralkodott rajta a düh.
Pár percig mégsem tudtam szólalni ugyanis  gondolataim egészen más helyeken jártak. Ez most mi akart lenni? Egy vallomás féleség? Soha nem hallottam Damont így beszélni. Jólesően megborzongtam amikor megéreztem hűvös leheletét az arcomon. Időm sem volt cselekedni vagy bármit szólni ugyanis Damon fogságba ejtette az ajkamat. Kétségbeesetten és durván esett nekem, de nem érdekelt nem akartam, hogy gyengéd legyen, mert az nem az ő asztala. Ugyanolyan hevesen reagáltam, majd szétnyitottam az ajkamat ő pedig egyenesen benyomult és nyelve táncba kezdett az enyémmel. Kezeim sem tétlenkedtek, végigszántottak rövid fekete haján. Nem tudom mennyi idő telt el, de nem akartam, hogy vége legyen. Kifulladásig csókolt, de mindkettőnknek szüksége volt levegőre így elváltunk. Éreztem ahogy a vér pulzál az ereimben, a tüdőm levegő után sípol, de a legjobban összeérő homlokunk foglalkoztatott. Lágy csókot nyomott a számra amikor is egy hangos torokköszörülés szakított félbe. Egy lépést akartam tenni hátrafelé, de az előttem álló kék szemű vámpír átkarolta a derekam és nem engedett el.

-Úgy látom el kell beszélgetnünk Damon. Nem csinálhatod ezt előttem a lányommal. -morogta Elijah. - Grace hallom magánakcióba kezdtél és csak, hogy tud ezt nem úszod meg egykönnyen kisasszony. Mégis mi a fene ütött beléd amikor azt képzelted, hogy ráveheted azt a mocskot, hogy vámpírrá változtasson? Tudod mit? Ne is felelj erre a kérdésre, mert most szépen bemegyünk az irodámba és felvilágosítol  mindenről. -nem mondtam ellent neki, mert tudtam, hogy ebben tényleg hibás vagyok és előbb utóbb úgyis rájött volna, hogy mire készülök. Csendben baktattunk befelé a dolgozószobába, de Damon karja erősebben feszült a derekamon.

-Mindent el fogok mondani, de nyugodj meg előbb.- simítottam végig az arcán, mert tudtam, hogy ezek után minden megváltozik közöttünk és nem egyirányú volt az egész.Azonban a kétségeim nem engedtek megnyugodni, mert bennem motoszkált az, hogy lehet, hogy csak azért van velem, mert így valamilyen szinten pótolni tudja Elenát. Egész addig kísérteni fog míg rá nem kérdezek, de még nem álltam rá készen. Túl hirtelen történ velem minden és úgy érzem az elhatározásom, hogy vámpír legyek ezennel a gödör mélyére került. Az újonnan felfedezett énem sem erősödött semmit helyette inkább visszavonulót fújt. Emlékszem Damon mondatára amikor azt ecsetelte, hogy soha nem leszek Elenához hasonló, de még csak jó sem. Ezek a gondolatok nagyon felkavartak, de igaza volt neki és tudom, hogy a lelke mélyén még mindig bele van habarodva a nővérembe bármennyire is próbálja majd az ellenkezőjét mutatni.
Helyet foglaltunk a hatalmas barna bőrkanapén és apám jelezte, hogy kezdhetem a beszámolót.

- Nem tudom mit hozhatnék fel mentség kép, de meg kell értenetek, hogy ez ne mehet így tovább. Nem engedem, hogy bárkinek baja essen miattam és tudjátok jól, hogy ez befog következni. Szembe kell menni Klaussal és itt az ideje, hogy tegyek is valamit. Igaza volt Damonnek amikor először azt mondta, hogy nem nézhetem tétlenül, hogy mindig meghal Elena körül. Nem akarom átélni ezeket és ezért megkértem Charlest, hogy változtasson át. Tudom, hogy KOl számolt be ezekről és ezért siettél haza, de természetesen mivel ez a terv dugába dőlt így megegyezhetünk abban, hogy közösen eszeljünk ki valamit, de nemleges választ nem fogadok el. Vámpír akartam lenni, mert úgy könnyebben legyőzhetem Klaust és nem fogom engedni, hogy bárki helyettem véghezvigye ezt. Kol mondta, hogy az élete árán sem engedi, hogy vámpír legyek és ezzel valamennyien így is vagytok, de be kell látnotok, hogy tennünk kell valamit.- hadartam olyan gyorsan ahogy csak tudtam, de pontosan éreztem, hogy mindent szót felfognak a mellettem ülők. Kíváncsian vártam mit fog mondani az apám, de egy apró biccentés után értettem, hogy idő kell neki.

-Holnap reggel mindent megbeszélünk, de most tanácskoznom kell Laraval. Valamilyen szinten igazad van Grace és csak, hogy tud tényleg nem engedem meg, hogy vámpírrá válj. Most pedig menjetek fel és szeretném, ha Damon lenne ezentúl az őröd. Salvatore ne örülj ennyire csak azért, mert megengedem, hogy a lányommal legyél egy alapos beszélgetésen át kell esnünk. - nem akartam tovább az idejét húzni ezért egy puszit nyomtam az arcára majd kéz a kézben felsétáltunk Damonel  a szobámba ahol rengeteg megbeszélnivalónk volt még.

16. rész:- A játék kezdete

Sziasztok! Megjöttem az új résszel, ami nem a legtartalmasabb lett, de kellett egy átmenet rész ami bevezeti a konfliktust illetve ezzel a résszel fog minden elkezdődni. Olvassátok szeretettel és ne maradjatok csendben. Akinek nem válaszoltam még a chatben lévő kérdéseire illetve a cserékre ígérem, hogy a napokban megfogom tenni! 

Mindenkinek hatalmas mackóölelés: Nalla!

 A játék kezdete

-Hogy mondtad Grace? Egyszerűen nem hiszem el, hogy ezt kéred tőlem. - hitetlenkedett Charles pedig, ha reálisan nézzük valóban ez a legmegfelelőbb lépés amit el tudok képzelni. Igen valóban ezt akarom, vámpír akarok lenni méghozzá olyan aki mindig egy lépéssel az ellenfele előtt jár.

-Jól hallottad Charles, veled megyek, ha vámpírrá változtatsz. Megoldódna minden probléma, te visszakapnál engem és Klaustól, Elenáéktól is megszabadulnánk. - próbáltam meg sürgetni ugyanis tudtam, hogy Kol amint megkapja a nemfogadott hívásomat azonnal rohanni fog  ide, hogy megnézze nem esett-e bántódásom.

-Mégis, hogy gondolod azt, hogy én ezt a kérésed elfogadom? Elijah egyenesen megölne amint a nyomunkra akadna. Mi lenne a családoddal, ha rájönnének, hogy átváltoztattalak? - bombázta felém a kérdéseket, amelyek voltaképpen engem is foglalkoztattak, de egyszerűen csak így lehetett mindent megoldani és nekik ezt el kell fogadni. Közelebb léptem, majd váll vonakodva az arcába vigyorogtam.

-Hidd el túl tennék magukat rajta! Veled megyek és elintézhetjük Klaust úgy ahogy te akarod! - erősködtem.- Tulajdonképpen, ha te nem vagy halandó meglépni ezt akkor biztos vannak olyanok akik hajlandóak lesznek együttműködni velem.- igyekeztem feldühíteni, mert egy ingerült embert sokkal könnyebb befolyásolni. Akartam voltaképp ezt? Őszintén? Nem, mert minden vágyam, hogy normális életem legyen, de elérkezett az idő, hogy ne mások tettei szablyák meg az életemet, hanem a saját döntéseim.  - Szerinted Elena picsogását nem oldotta volna meg az, ha már kezdetben átváltoztatták volna? Tudod jól, hogy igazam van és, ha Klaus ellen csak én vagyok a fegyver akkor minek habozunk? Használjunk fel! -ordítottam az arcába amitől hátrahőkölt, de ennyi elég is volt, mert láttam a szemébe az elfogadás szikráját. Nyert ügyem volt és a játéknak el kellett kezdődnie. 

-Rendben van tény, hogy sok mindent elrendezne, ha vérszívó lennél, de szerinted mernék azok után a tükörbe nézni, hogy átváltoztattam a lányomat? - kapta el a csuklómat, majd erőteljes rángatás után közelebb vont magához.

-Azután is tükörbe néztél miután elhagytál szóval nyugalom túl leszel ezen is. - biccentettem miközben levakartam a kezét a csuklómról. Az események olyan gyorsan alakultak, hogy pislogni sem volt időm amikor Charles szürkülő testtel vágódott neki a padlónak. Életereje abban a minutumban elszállt amikor a karó a szívében végezte. Barna szemeivel engem vizslatott még holtában is, éreztem amint végképp távozik hosszú életéből. Kol karjai szorosan tapadtak testem köré, de legszívesebben most megütöttem volna, mert egy hajszálnyira álltam attól, hogy mindent amit kiterveltem véghez vigyem ehelyett a legkisebb ős romba döntött mindent. Nem sírtam vagy zokogtam, de még csak sajnálatot sem éreztem a földön fekvő vámpír iránt bármennyire is próbálkoztam érzelmeket kicsikarni magamból. Egyszerűen nem ment talán, ha emlékeznék a múltra könnyebb lenne.

-Istenem Grace halálra ijesztett a látvány amikor Charlest megláttam veled.- motyogta a fülembe. Tudtam jól, hogy hallotta a beszélgetésünk második részét és amint lenyugszik szóba is fogja hozni. - Légyszíves mond, hogy nem hallottam jól azt amikor arról beszélgettetek, hogy vámpír leszel!- megkönnyebülése már a múltba veszett helyét pedig a tökéletes düh váltotta fel. 

-Nem mondhatok olyat ami nem történt meg, Kol. - válaszoltam miután kiléptem karjaiból, majd elindultam feltakarítani amit a holt vámpír összetört. - Különben pedig igazam van még akkor is, ha nem meritek saját magatoknak bevallani. - érveltem, de tudtam, hogy Kolra ez semmiképp sem fog hatni. - Damonról tudsz valamit? Állítólag Charlest kellett őrizze. - rándult görcsbe a gyomrom amikor a kék szemű Salvatore eszembe jutott. Charles elmondása szerint megölt minden vámpírt aki a rabságában segített márpedig Damon elkötelezett híve volt, hogy ki kell nyírni. Fogalmam sincs mi lehet vele, de most, hogy az adrenalin szintem lecsökkent kezdett visszatérni a szorongás. 

-Egyáltalán nem érdekel mi történt a Salvatore gyerekkel, most csak az fontos, hogy elmeséld miért is akarsz te egy lenni közülünk. Nem értelek Grace! Egyáltalán nem szabadna ilyenen gondolkodnod. Elijah, ha ezt megtudja tombolni fog és hidd el nekem az nem lesz szép látvány.

-Tudom, érted? Nincs szükségem prédikációra, azt hiszed ezt magam miatt teszem? Nem! Most pedig segíts kitakarítani, kezdve azzal, hogy jó mélyre ellásuk ezt. - böktem Charles maradványaira. Kol megrökönyödve figyelt, de nem kellett kétszer mondanom semmit ugyanis nekilátott elvégezni a feladatát. 

-Azért ezt még tisztázni fogjuk!- indult az emelet felé miután sikeresen mindent összetarkítottunk.- Ó, és Grace csak, hogy tud akár az életemet is odaadom, de belőled soha nem lesz vámpír.
Alighogy leültem a kanapéra megemészteni az elmúlt órák eseményeit egy csapzott vámpír esett be az ajtón. 

-Hála Istennek, hogy jól vagy!

15.rész:- Változnak az idők

Sziasztok! Meghoztam a részt, mert ugye megkaptam a pozitív visszajelzéseket amelyek tényleg sokat segítettek. Köszönöm mindenkinek! Szeretném leszögezni, hogy nem minden héten lesz friss elég rendszertelenül fogom hozni őket, de igyekszem javítás után feltenni. Köszönöm a megértéseteket valamint ezentúl minden részt tartalmasabban, sokatmondóan, izgalmasabban fog pörögni. A mostani rész vége miatt lehet sokan fogtok utálni, de itt volt az ideje a csendes vizekről lelépni és egy új felé evezni. Remélem tetszeni fog és ne maradjatok csendbe írjatok nekem!

Változnak az idők

Két hónap telt el azóta, hogy megmenekültem Charles rablásától. Azóta rengeteg minden kiderült és változott meg. Fogalmam sincs mi tévő legyek , de egyvalamit tudok nem akarom visszakapni az emlékeimet. Minden normális ember arra vágyna, hogy emlékezzen egy ilyen esetben, de ezzel én nem úgy vagyok. Ha belegondolok, hogy ez a szörnyűség már a születésem percétől meghatározott engem a hideg kiráz ,pulzusom megugrik és konkrétan hányni tudnék mindentől. Elijah sikeresen kifaggatta Charlest, aki készségesen bevallotta , hogy miért is kellettem neki.  Az övé voltam , ő nevelt fel minden ami rétegesen a gyerekkoromhoz tartozott hozzá köthető. Mégsem akartam emlékezni, nem akartam vele találkozni bármennyire is fenyegette meg az apámat. Nem akartam mindezekkel szembenézni pedig tudom, hogy ostobaság ,de egy ember vagyok, akinek van feladata mégis megvan benne  a csökönyösség és a gyengeelméjűség. Egészen addig tartott magánál Charles míg úgymond biztonságos volt. Állítólag egyik nap egy vámpír megtámadott bennünket Charles pedig menesztett egy intézetbe, ahol mindent elintézett majd lelépet egészen idáig rejtőzködött és várt.  Nem fogok neki köszöntet mondani, mert voltaképp elvett tőlem mindent ami hozzá kötött. 

A többiek nem kényszerítenek, sőt örülnek neki, hogy nem látogatom meg az elmebeteget .Damonnel azóta a nap óta szorosabbá vált a viszonyunk. Jobbak lettünk egymás szemébe , komolyabbá váltunk.  Azt hiszem nem csak barátként tekintek rá, de tudom, hogy ez eleve nem jöhet össze hisz annyi fájdalmon ment már keresztül a hasonmásaim miatt, hogy csodálkozom hogy épp elméjű tudott maradni azok után, hogy mindennap lát. Személy szerint én nem tudnám elviselni, de persze közel sem vagyunk egyformák.  Meg amúgy is ott van az a tény, hogy ő semmi mást nem érez  a barátságon kívül. Ugyanúgy el jár minden este a bárba lányokat felszedni, mint ezelőtt két hónapja. Próbálom szűrni az érzéseimet iránta ami kisebb sikerrel alakul.  Én nem akarom ezeket érezni iránta, de  úgy érzem , hogy ezek az érzések éltetnek most. Soha nem merném neki bevallani, hogy mit érzek, mert egy ostoba csitri vagyok  aki retteg a visszautasítástól.  Néha azt kívánom, hogy bárcsak egy bátor szőke tini modell lehetnék, mert ők aztán tényleg nem félnek semmitől a visszautasítás meg nem épp rájuk jellemző.  

Szörnyű idő uralkodik kint ami csak megnehezíti a dolgomat, semmivel sem tudom elterelni a figyelmem Damonról és ezt csak nehezíti az a tény, hogy Bridgit úgy hiszi egy pár vagyunk. Igaz soha nem kellett messzire mennünk , mert akárhányszor átjött hozzánk Damon nem volt itt vagy pedig mi mentünk el a bárba.  A legjobb barátnőm úgy hiszi, hogy minden tökéletes közöttünk , azt hiszi az életem sínen van pedig, ha tudná mi folyik körülöttem fejvesztve menekülne. Tudom, hogy el kéne engednem őt is , mert veszélybe van általam, de már csak az önzőségem nem engedi, hogy elveszítsem őt.  Codyval most remekül megvannak és a testvérem próbálja a minimálisra venni a hazugságok számát. Nem akarom, hogy ők ketten szétmenjenek egy olyan dolog miatt amiről egyikük sem tehet. Egy önző liba vagyok, mert nem akarom elveszteni a jó dolgokat amelyek összetartanak, de  jelen pillanatban nem is tudnám, mert Grace Morgensternek szüksége van azokra a puzzle darabokra amelyek egységessé teszik őt. 

-Grace kincsem nekünk el kell menünk fejlemények vannak Mystic Fallsba. Olyan híreket kaptunk mi szerint a város polgármesterét megölték illetve Klaus megölte Finnt és Esthert. Elijahnak sürgősen lépnie kell az ügyben, Kolnak pedig a környéken van egy kis elintéznivalója.  Mivel Damon Charlessel van így semmilyen probléma nem lesz, szóval biztonságba vagy. – nyomott csókot Lara az arcomra, majd maga után bezárva az ajtómat elindult a bejárati ajtóhoz. Nem került sok időbe az autó motorja felzúgott és elindultak mindketten egy olyan helyre ahol sötétség uralkodik. Nem akartam belegondolni, hogy mi történhet velük így inkább néztem tovább a filmet amiről fogalmam sem volt , hogy hányszor játszotta már le a DVD lejátszóm. 

Amiután túlélte a nem túl szimpatikus főhős a szívfájdalmat a konyhába indultam valami innivaló után, mert a szomjúság már konkrétan kaparta a torkomat. Kitöltöttem a hűsítő nedűt amikor is az egyik pohár a hátamnál lévő asztalon összetört. Nem volt időm hátra kapni a fejem, mert az a bizonyos pohártörő elkapta a torkomat és a falnak taszított. 

-Hello Grace! –üdvözölt Charles mély doromboló hangon. Nem akartam pánikba esni pedig nagyon kikívánkozott belőlem egy sikítás, de ezzel csak ők bátorítanám így inkább magamra erőltettem a közömbösség maszkját. 

-Hello Charles! Miben lehetek a segítségedre ilyen késő este? – feszítetem le az újait a nyakamról, majd túljátszva a szerepem két lépést hátráltam és alaposan végignéztem az említetten. Mélybarna haja kócosan terült el feje tetején, öltözéke pedig cafatosan lógott rajta. Minden bizonnyal sokat küzdőt mielőtt kijuthatott.  

-Nos meglep, hogy nem kérdezed meg, hogy hogyan is jutottam ki abból a porfészekből és, hogy hogyan jutottam ebbe be. – mélázott ,de miután látta, hogy nem igazán érdekelt hála a maszknak köszönhetően mesélésbe kezdet. – Sikeresen megöltem Elijah összes kis vámpírnak nevezett korcsát, majd pedig a drágalátos testvéred elejtett két nappal ezelőtt egy olyan meghívást amit senki nem hitt veszélyesnek bejutottam az otthonodba. Manapság minden állatból vámpírt csinálnak? – szánta költői kérdésnek , de annyira magával ragadott az adrenalin, hogy kénytelen voltam válaszolni. 

-Fogalmam sincs mit akarsz tőlem, de még szabadon távozhatsz. Nem kell rosszul végződjön. – nyúltam be a zsebembe a telefonomért , majd pedig hála a sok órán való sms-zéseknek benyomtam  ,,láthatatlanba’’ a kettes gyorshívót ami Damon volt. Mivel tudtam, hogy a vámpír meghallhatja és Damon nem vette fel épp időbe nyomtam ki és tárcsáztam Kolt. Charles kirántotta a kezemből, majd lehajította a földre a készüléket. Remélem sikerült felhívnia Kolt és hamarosan ide ér mivel nem hiszem, hogy sokáig fel tudnám tartani. 

-Grace nem tudom mivel érdemeltem ki ezt a szemtelenséget és gyűlöletet, de közlöm, hogy nálam az ilyesmik nem válnak be. Téged pedig akkor is visszakaplak, ha ellenkezni próbálsz.- fordított hátat, majd szép lassan körbekémlelte a nappalit. 

-Te egy pszichopata vagy! Semmi jogod nincs arra, hogy úgy kezelj engem, mint az ölebedet. Te tettél elméletileg ilyenné, mint amilyen most vagyok szóval hagyj is meg. Nem késő még ebből kiszállni Charles tedd meg mielőtt túl késő lenne számodra. – figyelmeztettem, de mint aki teljesen megszállott egyszerűen figyelembe sem vette a mondandómat. Nem akartam elterelni a figyelmemet hisz tudom, hogy többek között Damonek is baja esett, de nem tudtam koncentrálni, nem ment. 

Miután mindent alaposan megnézett természetesen a családi fotókat összetörve újra felém fordult. Nem voltam biztos magamban elvesztett az álcámat és valószínűleg egy riadt kismadár képe virított az arcomon. 

-Grace nem szeretném, ha félnél tőlem. Nem akarlak bántani hidd el, ha megtehettem volna veled maradtam  volna, de minden kiesett az irányításom alól te pedig túl szerethető voltál. Logikus, hogy nem akartam, hogy bajod essen. Most sem akarom ezért is fogsz velem jönni. Ezeket a szörnyűségeket a testvéred, Elena kell legyőzze. Neki megadatott minden míg te csak pofonokat kaptál, itt az ideje, hogy normális életét élj olyat amiett megérdemelsz. – csábtó volt az ajánlata, mert ember vagyok és gyáva. Nem akarok ezekben részt venni egyszerű normális lány akarok lenni, de nem  fogom hagyni, hogy az apám magába maradjon, mert ő jelenti a mindent. És mit ér a normális élet család nélkül? Semmit! 

-Tudod jól, hogy nem fogok belemenni ebbe. Mégha felmerülne esetleg az a tény, hogy veled maradok mit gondolsz az ősiek nem fognak a nyomunkba szegődni? – közöltem vele a tényeket csakhogy húzzam az időt. Hol a francba van már Kol? Ezt magamba nem fogom tudni elintézni. Meg kell változnom lényegesebben kell gondolkodnom és nemcsak a saját érdekembe. Mindennek meg kell változnia, itt az ideje, hogy az ősöm nyomdokaiba lépjek. Ezentúl nem fogom megengedni, hogy szerencsétlen Graceként tekintsenek rám, fel kell vennem a kesztyűt és eljött az idő, hogy én legyek a főnök. Többé nem jöhet váratlan meglepetés, nem kell segítség másoktól, mert én egy hasonmás vagyok akinek a kezébe igenis ott a hatalom. 

-Mindenhol vannak rejtett embereim Grace emiatt nem kell aggódnod. Gyere velem meglátod minden olyan lehet, mint ami ennek szeretnéd. – lépdelt egyre közelebb. Jöjjön az aminek rég jönnie kellett volna. A régi Grace Morgenstern a süllyesztőbe végezte, de az új nem fogja ezeket megengedni. 

-Mit szólnál, ha igent mondanék veled mennék, de  előtte még vámpírrá kéne változtas?

 

Sziasztok!

Tudom, hogy nem kéne ide ilyen pofátlanul beállítanom , mert utálom is magam elég rendesen, hogy ide tolom a képem. De ezerszer is bocsánatot kérek, amiért nem jelentkeztem , sőt nem is válaszoltam senkinek. Az utóbbi hónapok nagyon megterhelőek voltak nemcsak számomra , de a családom számára is. Nagymamám súlyosan megbetegedett ezért mindennap a kórházba ültünk mellette, de szerencsére most már jólvan! A magánéletembe megjelent pár olyan ember akikkel meggyűlt a problémám sőt mai napig dillemába szenvedek velük kapcsolatban és őszintén nem tudom mihez kezdjek magammal. Egy éve ilyenkor tudtam, hogy mit akarok, tudtam , hogy merre felé kell alakuljanak a dolgok ahhoz, hogy minden sínen legyen. Mára ez már elmúlt, mert november közepe óta olyannyira megváltozott minden, hogy kapkodom a fejem jobbról-balra. Mindenhol csak a probléma van és hétvégén sem állhatok meg egy pillanatra sem, mert folyamatosan egy vizsga előtti felkészítőre kell járjak. 
Nem akarok panaszkodni , de megvannak az okaim, hogy miért nem hoztam eddig részt és miért hagytalak cserben titeket. A gépem decemberben feladta a szolgálatot elveszett minden és nem tudták helyrehozni a szervizben. Mit ne mondjak pont az kellett nekem , mert az összes vizsgaanyagom elszállt, de a legrosszabb az volt, hogy az egész történet törlődött. Jól hallottátok az egész! Ugyanis tömérdek rész megvolt már írva , sőt az új történet amelyet megszavaztatok is kárba veszett .Abból is kész volt már az első hét rész, amelyek kétszer olyan hosszúak voltak, mint ezek. Olyannyira dühös lettem, hogy 2 hónapig egy sort sem írtam egyikhez sem , mert elment a kedvem újra írni az egészet,de még ihletem sem volt. Nagyon sajnálom, hogy csalódtatok bennem és megértem , ha többé egy sort sem fogtok írni nekem. De van egy vagyis inkább kettő jóhírem. Visszaolvastam a történetet újra elkapott a láz és a kommenteitek megmentette a blogot. Annyira elérzékenyültem a szavaitoktól, hogy megfogadtam, ha törik, ha szakad de be lesz fejezve Grace és Damon története. Az új történetem első fejezete már csak javításra szorul és jelentem kész vagyok Grace történetének egy újabb fejezetével. Sok minden átértékelődött bennem és más irányba veszi a cselekmény a fordulatot. No, ne ijedjetek meg semmi nagy változtatás nincs, mert úgy kívánom befejezni, ahogy azt először elképzeltem csak másfajta módszerekkel kívánom megvalósítani illetve izgalmasabb részek következnének.
Akarjátok, hogy feltegyem a blogra? Vagy már nem vagytok kíváncsiak rá ? 
Mindenesetre a ti döntésetek lenne ugyanis, ha kapok pár visszajelzést, hogy velem vagytok még és olvasnátok tovább akkor jönni is fogok az új részekkel és egy teljesen új kinézettel . Na mit szóltok hozzá? 
Kellünk még nektek ?

Sziasztok!

Oké , tudom hogy pofátlanság ilyenkor jelentkezni és tényleg nagyon is sajnálom , hogy eddig nem tudtam frissel szolgálni ,de azt hiszem elvesztem ! Rengeteg dolgom volt és , hogy itt a suli csak mégtöbb gond szakadt a nyakamba. Most sem vagyok jól , mert holnap épp két fájdalmas körömlehúzásban lesz részem ,de ezzel nem is akarlak titeket terhelni , mert tudom , hogy mindenkinek meg van a maga problémája .
A történet friss szempontjából eddig 2 db . fejezetett tudtam megirni , de elakadtam ezért is szeretném , ha türelmesek lennétek ,mert minden bizonyal be fogom fejezeni a történetet ! Jobban mondva be akarom fejezni a történetet és azután fognak csak felkerülni a részek szép sorjában .
DE mi lenne , ha megegyeznénk valamiben ? Én szépen normálisan megirom a történetet , új kinézetet kap az oldal ti pedig megjegyzéseket fűztök minden fejezethez valamint segitettek nekem .
Mégpedig abban , hogy új blogot szeretnék kezdeni ! Minden bizonyal kéthetente lesz firss vagy , ha a sors úgy hozza hetente . De szeretném , ha ti döntenétek el , hogy melyik történetnek örülnétek jobban . Felvázolom nektek , hogy kiről szólna ti pedig itt megjegyzésként illetve a szavazóládában eldöntitek , hogy kiről olvasnátok szivesen ! AMint kész lesz jövök is az új bloggal .

1 . Klaus történet
2. Teljesen új kitalál történet semmi misztikummal egy gazdag milliárdosról
3. Teljesen új kitalált történet egy alakváltóról
4.Teljesen új kitalált történet egy hires személyről
5. Teljesen új kitalált történet egy vámpirról
6. Egyébb .... - itt legyen szives mindenki kommentbe leirni , hogy kiről illetve miről olvasna szivesen .

Dij és rengeteg válaszözön

Sziasztok! Újabb dijal büszkélkedhetem , amit két kedves személytől is megkaptam . Nagyon köszönöm nekik és küldök igy virtuálisan is egy hatalmas mackóölelést ! 
A friss este érkezik , mert megszállt az ihletmanó szóval irom , ám a fejezeteteket .
Még egyszer köszönöm csajok a díjat ! Mányi és Dorka <3 Nos mivel kétszer is megkaptam a díjat ,ezért mindkét jelölő kérdéseire válaszolok természetesen :D

 

A szabályokról: 

Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról 

A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell 

11 kérdést kell feltenni a jelölteknek

11 embert meg kell jelölni és linkelni 

Nincs visszaadás/visszajelölés

 11 dolog rólam ! 

-Egyszer mindenképp el szeretnék jutni Londonba akár nyaralni akár ott élni

-Imádom az Olimpiát olyankor el sem lehet kergetni a tévé elől , a barátaim felhívni sem mernek , nehogy megzavarjanak 

-Imádom a jégkását egyenesen függő vagyok 

-Ilyen tikkasztó melegben imádom , ha esik az eső 

-Egyik fontos dolog az életemben az olvasás viszont a házi olvasmányokat megvettem  , kifejezetten utálom őket

-Mindig kölcsönadom a jegyzeteimet , hogy a többiek lemásolhassák :D 

-Kifejezetten utálok esküvőkre járni 

-Nagyon szerettem az Eccarvúst zenét szinte minden füzetem , könyvem hátuljára le van irva és a barátaimat az őrületbe kergetem velük 

-Arról vagyok híres , hogy minden kétpercenként megbotlok valamiben 

-Szeretem a zöldszilvát és rendesen fogyasztom is , ha alkalmam adódik rá 

-Szeretek pizsi partit rendezni a barátaimmal , bár a reggeli takarítást utálom

Kérdések amiket kaptam Dorkától ! 

1. Kedvenc helyed a világon?

Hú , ez nehéz nem is tudom talán a szobám . 

2. Mióta blogolsz?

Talán úgy két éve, de nem vagyok benne biztos az fix , hogy voltak kisebb -nagyobb kihagyásaim . 

3. Milyen filmeket kedvelsz?

Legszívesebben a romantikus-vígjáték kategóriában nézek filmeket ,de mostanában már rákattantam az akció filmekre is .

4. Kedvenc énekesed/együttesed?

Á, ez jó kérdés xD Kedvenceim  a Nickelback együttes valamint Maroon5 kedvenc .

5. Ha választanod kellene a magány és egy hatalmas parti között melyik lenne a nyerő?

Attól függ , hogy ott lenének-e a barátaim .Ha ott lenének a partit választanám , ha nem a magányt . 

6.  Írj magadról 3 pozitív tulajdonságot!

*gondolkodik ,de nagyon* segítőkész , túlbuzgó , jószívű

7. Most 3 negatívat!!

*ez már könnyebb* szarkasztikus , mindenkit kijavítok , bosszantó 

8. Meguntad már a kérdéseimet??

Olyannak ismersz ?! Persze , hogy nem :D 

9. Szereted a 9es számot?

Mivel a tavalyi évben 9 . voltam a naplóban így valamilyen szinten kedvelem , ki tudja mit hozz a sors az idén .

10. RTL Klub vagy TV2?

Á , fogalmam sincs igazából mindkettő egy szinten áll nálam . 

11. Barátok közt vagy Jóban rosszban? xD

Gyakorlatilag egyiket sem nézem már , szerintem túl hosszúak  és fárasztóak ,de néha - néha belekukkantok a Jóban rosszban-ba szóval azt választom :D 

Köszönöm Dorka ! 

Kérdések amiket kaptam Mányitól! 

1.Meg vagy elégedve a saját történeteddel?

Is-is ugyanis gyakran miután megírtam egy részt rájövök , hogy nem tetszik aztán átgondolom és rábízom az olvasókra ,de gyakorlatilag nem vagyok teljesen megelégedve vele . 

2.Milyen fajta történetek a kedvenceid?

Blogos történetek közül mindegyik amelyik felkelti egy kicsit is az érdeklődésemet , ha könyveket kéne soroljak akkor a fantasy, romantikus és a disztópia . 

3.Ha lenne egy kívánságod, mi lenne az?

Őrült vagyok ezért mindenkinek , ezt válaszolom , hogy az lenne a kívánságom , hogy több kívánságom legyen :D 

4.Mi a kedvenc filmed/sorozatod?

 Ezzel megfogtál ! 

Kedvenc sorozatom : Így jártam anyátokkal , The big bang theory , Vámpírnaplók , Baby daddy  , Teen Wolf , Jóbarátok , de mivel rengeteg sorozatot nézek ezért szinte egy kicsit mind a kedvencem .

Kedvenc filmem : hirtelen nem is jutnak eszembe címek ,de ha jobban belegondolok van egy pár kedvencem 

5.Ki a kedvenc karaktered a kedvenc filmed/sorozatod-ból?

Rengeteg karaktert imádok és nagyon hosszú lenne ez a lista , ha mindet fel kéne soroljam xD 

6.Ha visszamehetnél az időben, mi lenne az az esemény, amit mindenképpen megnéznél?

Imádom a történelmet igy rengeteg esemény lenne , amit megnéznék , de szívesen megnéznénk egy 1800-as évekbeli bált vagy Londont , valamint  1920 - ban Chicagót.

7.Van példaképed, ha igen, ki az?

Ha jobban belegondolok nincs példaképem , úgy alakítgatom magam , ahogy nekem tetszik :D 

8.Mi az, amit mindenképp ki szeretnél próbálni legalább egyszer az életben?

 Rengeteg dolgot ki akarok még próbálni mielőtt meghalok :D 

9.Mi a kedvenc idézeted?

Imádok idézeteket olvasni  , ezért kiemelni sem tudok egyet , mert millió egy kedvencem van :D

10.Ki a kedvenc íród? Mi tőle a kedvenc könyved?

Sok kedvencem van , akik remek könyveket tárnak a szemeink elé , de ha konkrétan ki kellene emelni egy személyt akkor az nem tudom ki lenne xD 

11.Mi az a szó, amivel leginkább jellemeznéd magad?

Szarkazmus xD 

Köszönöm Mányi! 

Nem szeretném senkinek sem tovább küldni ugyanis mindenki megkapta már , akinek küldeném :D Viszont , aki úgy érzi , hogy kell neki a díj írjon nekem és kitalálok kérdéseket !




 

14 .rész : - Menekülés

Sziasztok ! Millió bocsánat , hogy csak most jövök a frissel , de nyaralni voltam aztán meg elfoglalt voltam a házimunka terén arról nem is beszélve, hogy még hozzá sem fogtam a kötelezőknek . No , de nem most van itt az ideje az bocsánatkéréseknek ugyanis be szeretném jelenteni , hogy írom a novellákat valamint az , hogy új történetnek kezdtem neki , amit még ugyan nem szándékozok publikálni ,de haladok vele akárcsak ezzel  a történettel . Nem fogom elhanyagolni Damont és Gracet csupán itt az ideje , hogy más történet is életre kelljen . 
Szeretnétek megtudni ki az a személy akiről történetet írok ? Akkor véleményezzetek és írjátok meg , hogy szeretnétek tudni . 
Tudom , hogy nem voltam elérhető , de mindenkinek válaszoltam mára és őszintén örülök kedveseim , hogy érdeklődtök a friss iránt . Remek érzéssel tölt el .Nem akarok itt litániát írni szóval kérlek bennetek erősítsetek és írjatok véleményt .
Hatalmas mackóölelés mindenkinek és remélem tetszik a rész ! 

''Az ember sohasem sebezhetőbb a csatában, mint menekülés közben. (...) A menekülő ember olyan a katonának, mint vadásznak a sebzett állat. Csak még vérszomjasabbá teszi.''

Menekülés

Ahogy kiértünk egy gyönyörűséges rétet pillantottam meg . A rét pontosan úgy nézet ki , mint a kislány rajzain lévő táj . A nap sugaraival barátságossá varázsolta a területet . A ház külsőleg sem tűnt elhanyagolt épp ellenkezőleg . Mesés volt kintről is . Charles még mindig a derekamat szorongatta így a maga kénye kedve szerint huzigálhatott arra amerre ő akarta . Nem akartam vele ellenkezni had higgye , azt hogy a befolyása alá kerültem . Nem sokáig rángathat .

-Nos sokáig akarsz itt kint időzni ? Sokkal jobban érezném magam , ha mind a ketten a ház falai közt lehetnénk . - húzott jobbra .

-Én meg jobban örülnék , ha nem rángatna folyton . Amúgy is nem ülhetnénk le valahová . Ez a táj mesés . - néztem a szemébe . Vártam , hogy mit fog mondani , mert minden az ő döntésein múlott .

-Rendben leülhetünk valahová . Nézd csak ott van az a régi hinta , oda megyünk . - kapta el a fejét és húzott is maga után . Amint a hintához értünk leültünk és mindketten a csend fogságába menekültünk .Egyikünk sem szólt egy szót sem , aminek kifejezetten örültem hisz a legfontosabb most az , hogy valahogy elérjem , majd azt a kocsit és azon belül a telefont . Így van esélyem arra , hogy tudjam értesíteni a családomat arról , hogy hol vagyok . Tényleg csodálatos itt minden és mellesleg Charles sem tűnik egy rablónak , de vámpír és apám arra tanított , hogy soha ne biz meg egy vámpírban , pláne ne egy olyanba , aki állandóan csak a kedvedben akar járni . Nem akarok itt maradni ! Tudom , hogy egyszer úgyis el kell hagyjuk Port Greent de nem akarom ilyen hamar hisz minden ott van , amit szeretek . Tudom a családom velem jönne ,de az a város sokkal többet jelent a számomra . Nem vagyok normális , egyszerűen megőrültem ! Nem gondolkozhattok ilyesmin . A távolban egy autó tűnt fel , ami a szabadulásomat illetve a büntetésemet jelképezte . Telefonálni fogok haza , mert muszáj legyen benne egy telefon valamint tudom , hogy Charles el fog fogni . Tudom , hogy mit csinálok vagy legalábbis bízom benne.

-Ne próbálkozz semmivel, mert úgysem érhetsz el semmit ! Maradj itt én addig elintézzem , ezt a kocsit . - állt fel , majd a kilépő férfi felé indult . Kisebb beszélgetés után bementek a házba , de még mielőtt átléptek volna Charles vetett rám egy figyelmeztető pillantást . Amint átlépte a küszöböt kicsit vártam meg , majd amilyen csendben és gyorsan csak tudtam elsomfordáltam a fekete kocsihoz . Feltéptem az ajtót és elkezdtem kotorászni a telefon után . Amint a kezembe akadt beütöttem az ismerős számjegyeket , majd dübörgő szívvel vártam , hogy végre felvegye az apám és megszólaljon az ismerős mély borzongató hangján . Második csörgésre fel is vette , közben a szívem ki akart szakadni a mellkasomból .

-Szia apa Grace vagyok ! Jól figyelj nincs sok időm ,de segítened kell ! Egy régi kis házban vagyok egy réten ami tele van virággal . Az , aki elhozott ide , azt mondta kapcsolódik a múltamhoz , szóval kérdezd Codyt idézd meg vagy az árvaházban a nővéreket . Segíts kérlek . Félek , ó Istenem annyira félek ! - szipogtam .

-Grace értem amit mondasz és meg foglak találni bármi áron csak kérlek tarts ki . - nyugtatott – Nemsokára ott leszek érted ! Kicsim tarts ki .

-Ó , apa jön ! Istenem elkapott ! - termet előttem Charles arcán nemtörődömség tükröződött , de tudtam , hogy nem ezt érzi . Tudtam , hogy most vége mindennek . Ez volt a tervem és sikerült is , de nem gondoltam volna , hogy ennyire félni fogok .

-Megmondtam , hogy ne csinálj semmit , igaz ? - hajolt közelebb elkapta a telefonos kezemet , majd amilyen fájdalmasan csak tudta kicsavarta a kezemből .

-Kérlek engedj el ,ez fáj ! Áááá – kiáltottam ,mert nem bírtam elviselni a karomban a fájdalmat . Kiráncigált a kocsiból miközben a telefont összeroppantotta . Elviselhetetlené vált a szívem dübörgése és átadtam magam a sötétségnek .

***

Arra ébredtem fel , hogy a kezem iszonyatosan fáj . A szám be volt kötve a kezeimet sem tudtam mozgatni , mivel gúzsba voltak kötve . Így már tökéletesen olyan volt , mintha elraboltak volna . Próbáltam szabadulni ,mert már csak az hajtott , hogy éljem túl ezt bármi áron . Lecsuktam a szemeimet , hogy mindent átgondoljak és megnyugtassam magam . Próbáltam nyugtatni a dörömbölő szívemet .

Hirtelen előttem termet a semmiből Charles kezében egy késsel . Hátrahőköltem és szemeimet lehunyva vártam a fájdalmat , ami nem történt meg .

-Nem foglak bántani , nem meg mondtam ? Csupán rosszul esett , hogy már nem az vagy akinek megismertelek . De , ha kiürül a szervezetedből a verbéna , akkor minden olyan lesz , mint régen . - tépte ki a számból a rongyot .

-Olyan vagyok amilyen és nem változtathatod meg a személyiségemet . Kérlek áruld el , hogy hol vagyok . - könyörögtem .

-Én voltam a hibás , amikor olyanná tettelek , mint amilyen most vagy . Ott vagy ahol eddig csak kicsit rosszabb körülmények között . Csak megsúgom , hogy Elijah soha nem fog megtalálni hiába mondtad meg , hogy körülbelül hol lehettünk . A bátyád meg semmiben sem tud segíteni neki .

-Majd meglátjuk , azt és ne beszéljen úgy mintha maga tett volna olyanná , amilyen most vagyok . -kiáltottam rá .

-Ameddig ki nem ürül a szervezeted , addig csak ennivalót fogok hozni és nem beszélek veled , mert mindent tökéletesen érteni fogsz , ha eljön az idő .

-Az pedig nem fog megtörténni . A kezemet kérlek kösd kicsit lazábbra .

-Persze , hogy utána kimard a szememet . - azzal távozott kisebb porhullámot kavarva a pincébe . Hallottam , amint a kocsi elindul az úton , amelyen jött . Nem hiszem el , hogy elengedte azt az embert . Egyszerűen nem tudom elképzelni . Lehajtottam a fejem és próbáltam valami értelmeset kigondolni ,de ennek csak az lett az eredménye, hogy elaludtam .

Később valaki a számba erőszakolt valamit . Charles próbált meg etetni kisebb sikerrel ugyanis nem engedtem , hogy lemenjen a torkomon az étel , ami mellesleg nagyon finom volt , de akaraterővel sikerült .

-Miért nem eszel ? Nem szereted ? Vagy csak egyszerűen játszod a makacs tinédzsert .

-Soha nem voltam makacs tinédzser , nem kell az étel . Hagyj magamra vagy pedig áruld el , hogy miért vagyok itt .

-Már mondtam azért vagy itt , hogy megvédjelek . Nem akarom , hogy Klaus megtaláljon és Elijah meg az az idióta Kol épp jó úton jár , hogy könnyen megtaláljon .

-Ha meg akarnál védeni engednéd , visszamenjek a családomhoz . - próbáltam hatni rá ,de eredménytelenül ugyanis összepakolt majd elhagyta a pincét .

***

Csörömpölésre lettem figyelmes . Nem tudom mennyi idő telhetett el mióta Charles elhagyta a pincét , de már sötét volt .

A pinceajtót falaki felnyitottam , majd megállt az ajtóban így csak a körvonalait láttam .

-Kérem segítsen ! - hörögtem vízhiány miatt .

-Grace ! Istenem úgy örülök , hogy megtaláltunk . - szalad felém Kol . A háttérben megjelent Damon is majd odaszólt Kolnak , hogy segítsen , mert Elijah mindjárt megöli Charlest és az nem lenne helyes megoldás . Miután Kol kisuhant a pincéből Damon előttem termet , majd kettétépte a kötelet , ami gúzsba tartotta a kezeimet .

-Damon jól vagy ? Nem sérültél meg nagyon az iskolánál ? - rohantam meg a kérdéseimmel . Fogalmam sincs mit csináltak az eltűnésemkor ,de abban biztos voltam , hogy Damon megsérült .

-Grace , hogy lehetsz ilyen ? Még fel sem tudsz állni ,de te értem aggódsz . Komolyan mondom , kiismerhetetlen vagy ! - felkapott az ölébe én meg a hirtelen a fájdalomtól felnyögtem .

-Rendben vagy ? Mid sérült meg ? - rohamozott meg a kérdéseivel .

-Azt hiszem a karommal lett valami , de a lábaim . Nem érzek semmit velük kapcsolatban . Damon nem érzem a lábamat . - pánikoltam be , mert eddig éreztem ,de miután felkapott nem éreztem semmit a lábaimba .

-Grace nyugalom , azt hiszem nem lenne jó , ha épp most pánikolnál be . Minden rendben lesz , most felviszlek a kocsiba és hazamegyünk .

-Igéred ? Ó , de hiányzik már Port Green .

-Rendben van Grace csak így tovább ne is gondolj a lábaidra . Minden a legnagyobb rendben van . Azt akarom , hogy most csukd be a szemedet és ne less ki alóla .

-Damon mi történt ? Miért akarod , hogy becsukjam ? -faggattam .

-Meg kellett öljünk egy ember szövetségest és nem akarom , hogy lásd , ahogy itt fekszik . Úgyhogy kérlek , csukd be a szemeidet . -úgy tettem ahogy mondat , mert azt hiszem nem tenne most ez jót az idegeimnek . Megcsapta az arcomat az este jóleső melegje . Úgy éreztem , hogy meg kell kérdeznem Damont , hogy most már kinyithatom – e a szememet .

-Kinyithatod , igen . - fektetett be a terepjáróba . Jólesően elhelyezkedem , majd vártam ,hogy szálljon be és végre kérdezősködhessek .

-Mond csak , hogy sikerült megtalálnotok ? Segített a telefonhívásom ? A többiek , hogy vannak ? Történt valami velük ?

-Csak szépen sorjában ! Ne bombáz ennyi kérdéssel . Először is a barátnőd Bridgit teljesen ki van akadva amiatt , hogy nem láthat ugyanis Cody , azt mondta nagyon beteg lettél és elkaptál valamit a bálon . Akaratos kis fruska és irtó sokszor kellett megakadályoznom abban , hogy betörjön a szobádba . Kénytelen voltam , azt hazudni , hogy megkértél mindenkit, hogy csak a barátod mehessen a szobádba .

-A micsodám ? - hörögtem .

-A barátod vagyis személyem . - pimaszkodott . Ha lenne erőm , jól megcsaptam volna azért amiért ezt hazudtam mindenkinek , hogy a barátom . Nem szóltam inkább semmi , mert most sokkal jobban foglalkoztat az , hogy mi lett a többiekkel . Később is megadhatom neki a magamét .

-A hívásod igen sokat segített , de mindenki nagyon kiakadt amikor meghallottuk a kiabálásodat . Elhiheted nem volt egy épeszű ember sem a szobába . Nos , Codyt mivel Elijah szerencsére megtudta igézni , mert ugye ősi , Cody fecsegni kezdett a múltaddal kapcsolatban , ami őt is meglepte , mert nem tudott semmit hála a vámpírunknak . Azt hiszem nem nekem kell majd elmondanom , ami történt . Na , szóval mindenki rendben van csak aggódtunk érted . Valahogy megtaláltunk téged Lara segítségével , akit nagyon kimerített a kereső varázsige ugyanis védve volt a ház . Mikor ideértünk sikeresen bejutottunk én megöltem az ember pasast míg Elijah és Cody a vámpírral volt elfoglalva . Elijah begurult és majdnem megölte a vámpírt és akkor jelent meg Kol is akinek úgy hallottam sikerült megállítani . Röviden ennyi ,de most pihenj csak .

Miután eljutott az agyamig a mondandó és rájöttem , hogy senkinek nem esett komoly baja jólesően hunytam be a szemeimet .