I.rész idézete : Lassan már nem merek boldog lenni , mert akárhányszor , amikor boldognak éreztem magam mindig történt valami rossz !

2012. július 27., péntek

14 .rész : - Menekülés

Sziasztok ! Millió bocsánat , hogy csak most jövök a frissel , de nyaralni voltam aztán meg elfoglalt voltam a házimunka terén arról nem is beszélve, hogy még hozzá sem fogtam a kötelezőknek . No , de nem most van itt az ideje az bocsánatkéréseknek ugyanis be szeretném jelenteni , hogy írom a novellákat valamint az , hogy új történetnek kezdtem neki , amit még ugyan nem szándékozok publikálni ,de haladok vele akárcsak ezzel  a történettel . Nem fogom elhanyagolni Damont és Gracet csupán itt az ideje , hogy más történet is életre kelljen . 
Szeretnétek megtudni ki az a személy akiről történetet írok ? Akkor véleményezzetek és írjátok meg , hogy szeretnétek tudni . 
Tudom , hogy nem voltam elérhető , de mindenkinek válaszoltam mára és őszintén örülök kedveseim , hogy érdeklődtök a friss iránt . Remek érzéssel tölt el .Nem akarok itt litániát írni szóval kérlek bennetek erősítsetek és írjatok véleményt .
Hatalmas mackóölelés mindenkinek és remélem tetszik a rész ! 




''Az ember sohasem sebezhetőbb a csatában, mint menekülés közben. (...) A menekülő ember olyan a katonának, mint vadásznak a sebzett állat. Csak még vérszomjasabbá teszi.''




Menekülés
Ahogy kiértünk egy gyönyörűséges rétet pillantottam meg . A rét pontosan úgy nézet ki , mint a kislány rajzain lévő táj . A nap sugaraival barátságossá varázsolta a területet . A ház külsőleg sem tűnt elhanyagolt épp ellenkezőleg . Mesés volt kintről is . Charles még mindig a derekamat szorongatta így a maga kénye kedve szerint huzigálhatott arra amerre ő akarta . Nem akartam vele ellenkezni had higgye , azt hogy a befolyása alá kerültem . Nem sokáig rángathat .
-Nos sokáig akarsz itt kint időzni ? Sokkal jobban érezném magam , ha mind a ketten a ház falai közt lehetnénk . - húzott jobbra .
-Én meg jobban örülnék , ha nem rángatna folyton . Amúgy is nem ülhetnénk le valahová . Ez a táj mesés . - néztem a szemébe . Vártam , hogy mit fog mondani , mert minden az ő döntésein múlott .
-Rendben leülhetünk valahová . Nézd csak ott van az a régi hinta , oda megyünk . - kapta el a fejét és húzott is maga után . Amint a hintához értünk leültünk és mindketten a csend fogságába menekültünk .Egyikünk sem szólt egy szót sem , aminek kifejezetten örültem hisz a legfontosabb most az , hogy valahogy elérjem , majd azt a kocsit és azon belül a telefont . Így van esélyem arra , hogy tudjam értesíteni a családomat arról , hogy hol vagyok . Tényleg csodálatos itt minden és mellesleg Charles sem tűnik egy rablónak , de vámpír és apám arra tanított , hogy soha ne biz meg egy vámpírban , pláne ne egy olyanba , aki állandóan csak a kedvedben akar járni . Nem akarok itt maradni ! Tudom , hogy egyszer úgyis el kell hagyjuk Port Greent de nem akarom ilyen hamar hisz minden ott van , amit szeretek . Tudom a családom velem jönne ,de az a város sokkal többet jelent a számomra . Nem vagyok normális , egyszerűen megőrültem ! Nem gondolkozhattok ilyesmin . A távolban egy autó tűnt fel , ami a szabadulásomat illetve a büntetésemet jelképezte . Telefonálni fogok haza , mert muszáj legyen benne egy telefon valamint tudom , hogy Charles el fog fogni . Tudom , hogy mit csinálok vagy legalábbis bízom benne.
-Ne próbálkozz semmivel, mert úgysem érhetsz el semmit ! Maradj itt én addig elintézzem , ezt a kocsit . - állt fel , majd a kilépő férfi felé indult . Kisebb beszélgetés után bementek a házba , de még mielőtt átléptek volna Charles vetett rám egy figyelmeztető pillantást . Amint átlépte a küszöböt kicsit vártam meg , majd amilyen csendben és gyorsan csak tudtam elsomfordáltam a fekete kocsihoz . Feltéptem az ajtót és elkezdtem kotorászni a telefon után . Amint a kezembe akadt beütöttem az ismerős számjegyeket , majd dübörgő szívvel vártam , hogy végre felvegye az apám és megszólaljon az ismerős mély borzongató hangján . Második csörgésre fel is vette , közben a szívem ki akart szakadni a mellkasomból .
-Szia apa Grace vagyok ! Jól figyelj nincs sok időm ,de segítened kell ! Egy régi kis házban vagyok egy réten ami tele van virággal . Az , aki elhozott ide , azt mondta kapcsolódik a múltamhoz , szóval kérdezd Codyt idézd meg vagy az árvaházban a nővéreket . Segíts kérlek . Félek , ó Istenem annyira félek ! - szipogtam .
-Grace értem amit mondasz és meg foglak találni bármi áron csak kérlek tarts ki . - nyugtatott – Nemsokára ott leszek érted ! Kicsim tarts ki .
-Ó , apa jön ! Istenem elkapott ! - termet előttem Charles arcán nemtörődömség tükröződött , de tudtam , hogy nem ezt érzi . Tudtam , hogy most vége mindennek . Ez volt a tervem és sikerült is , de nem gondoltam volna , hogy ennyire félni fogok .
-Megmondtam , hogy ne csinálj semmit , igaz ? - hajolt közelebb elkapta a telefonos kezemet , majd amilyen fájdalmasan csak tudta kicsavarta a kezemből .
-Kérlek engedj el ,ez fáj ! Áááá – kiáltottam ,mert nem bírtam elviselni a karomban a fájdalmat . Kiráncigált a kocsiból miközben a telefont összeroppantotta . Elviselhetetlené vált a szívem dübörgése és átadtam magam a sötétségnek .


***

Arra ébredtem fel , hogy a kezem iszonyatosan fáj . A szám be volt kötve a kezeimet sem tudtam mozgatni , mivel gúzsba voltak kötve . Így már tökéletesen olyan volt , mintha elraboltak volna . Próbáltam szabadulni ,mert már csak az hajtott , hogy éljem túl ezt bármi áron . Lecsuktam a szemeimet , hogy mindent átgondoljak és megnyugtassam magam . Próbáltam nyugtatni a dörömbölő szívemet .
Hirtelen előttem termet a semmiből Charles kezében egy késsel . Hátrahőköltem és szemeimet lehunyva vártam a fájdalmat , ami nem történt meg .
-Nem foglak bántani , nem meg mondtam ? Csupán rosszul esett , hogy már nem az vagy akinek megismertelek . De , ha kiürül a szervezetedből a verbéna , akkor minden olyan lesz , mint régen . - tépte ki a számból a rongyot .
-Olyan vagyok amilyen és nem változtathatod meg a személyiségemet . Kérlek áruld el , hogy hol vagyok . - könyörögtem .
-Én voltam a hibás , amikor olyanná tettelek , mint amilyen most vagy . Ott vagy ahol eddig csak kicsit rosszabb körülmények között . Csak megsúgom , hogy Elijah soha nem fog megtalálni hiába mondtad meg , hogy körülbelül hol lehettünk . A bátyád meg semmiben sem tud segíteni neki .
-Majd meglátjuk , azt és ne beszéljen úgy mintha maga tett volna olyanná , amilyen most vagyok . -kiáltottam rá .
-Ameddig ki nem ürül a szervezeted , addig csak ennivalót fogok hozni és nem beszélek veled , mert mindent tökéletesen érteni fogsz , ha eljön az idő .
-Az pedig nem fog megtörténni . A kezemet kérlek kösd kicsit lazábbra .
-Persze , hogy utána kimard a szememet . - azzal távozott kisebb porhullámot kavarva a pincébe . Hallottam , amint a kocsi elindul az úton , amelyen jött . Nem hiszem el , hogy elengedte azt az embert . Egyszerűen nem tudom elképzelni . Lehajtottam a fejem és próbáltam valami értelmeset kigondolni ,de ennek csak az lett az eredménye, hogy elaludtam .
Később valaki a számba erőszakolt valamit . Charles próbált meg etetni kisebb sikerrel ugyanis nem engedtem , hogy lemenjen a torkomon az étel , ami mellesleg nagyon finom volt , de akaraterővel sikerült .
-Miért nem eszel ? Nem szereted ? Vagy csak egyszerűen játszod a makacs tinédzsert .
-Soha nem voltam makacs tinédzser , nem kell az étel . Hagyj magamra vagy pedig áruld el , hogy miért vagyok itt .
-Már mondtam azért vagy itt , hogy megvédjelek . Nem akarom , hogy Klaus megtaláljon és Elijah meg az az idióta Kol épp jó úton jár , hogy könnyen megtaláljon .
-Ha meg akarnál védeni engednéd , visszamenjek a családomhoz . - próbáltam hatni rá ,de eredménytelenül ugyanis összepakolt majd elhagyta a pincét .


***

Csörömpölésre lettem figyelmes . Nem tudom mennyi idő telhetett el mióta Charles elhagyta a pincét , de már sötét volt .
A pinceajtót falaki felnyitottam , majd megállt az ajtóban így csak a körvonalait láttam .
-Kérem segítsen ! - hörögtem vízhiány miatt .
-Grace ! Istenem úgy örülök , hogy megtaláltunk . - szalad felém Kol . A háttérben megjelent Damon is majd odaszólt Kolnak , hogy segítsen , mert Elijah mindjárt megöli Charlest és az nem lenne helyes megoldás . Miután Kol kisuhant a pincéből Damon előttem termet , majd kettétépte a kötelet , ami gúzsba tartotta a kezeimet .
-Damon jól vagy ? Nem sérültél meg nagyon az iskolánál ? - rohantam meg a kérdéseimmel . Fogalmam sincs mit csináltak az eltűnésemkor ,de abban biztos voltam , hogy Damon megsérült .
-Grace , hogy lehetsz ilyen ? Még fel sem tudsz állni ,de te értem aggódsz . Komolyan mondom , kiismerhetetlen vagy ! - felkapott az ölébe én meg a hirtelen a fájdalomtól felnyögtem .
-Rendben vagy ? Mid sérült meg ? - rohamozott meg a kérdéseivel .
-Azt hiszem a karommal lett valami , de a lábaim . Nem érzek semmit velük kapcsolatban . Damon nem érzem a lábamat . - pánikoltam be , mert eddig éreztem ,de miután felkapott nem éreztem semmit a lábaimba .
-Grace nyugalom , azt hiszem nem lenne jó , ha épp most pánikolnál be . Minden rendben lesz , most felviszlek a kocsiba és hazamegyünk .
-Igéred ? Ó , de hiányzik már Port Green .
-Rendben van Grace csak így tovább ne is gondolj a lábaidra . Minden a legnagyobb rendben van . Azt akarom , hogy most csukd be a szemedet és ne less ki alóla .
-Damon mi történt ? Miért akarod , hogy becsukjam ? -faggattam .
-Meg kellett öljünk egy ember szövetségest és nem akarom , hogy lásd , ahogy itt fekszik . Úgyhogy kérlek , csukd be a szemeidet . -úgy tettem ahogy mondat , mert azt hiszem nem tenne most ez jót az idegeimnek . Megcsapta az arcomat az este jóleső melegje . Úgy éreztem , hogy meg kell kérdeznem Damont , hogy most már kinyithatom – e a szememet .
-Kinyithatod , igen . - fektetett be a terepjáróba . Jólesően elhelyezkedem , majd vártam ,hogy szálljon be és végre kérdezősködhessek .
-Mond csak , hogy sikerült megtalálnotok ? Segített a telefonhívásom ? A többiek , hogy vannak ? Történt valami velük ?
-Csak szépen sorjában ! Ne bombáz ennyi kérdéssel . Először is a barátnőd Bridgit teljesen ki van akadva amiatt , hogy nem láthat ugyanis Cody , azt mondta nagyon beteg lettél és elkaptál valamit a bálon . Akaratos kis fruska és irtó sokszor kellett megakadályoznom abban , hogy betörjön a szobádba . Kénytelen voltam , azt hazudni , hogy megkértél mindenkit, hogy csak a barátod mehessen a szobádba .
-A micsodám ? - hörögtem .
-A barátod vagyis személyem . - pimaszkodott . Ha lenne erőm , jól megcsaptam volna azért amiért ezt hazudtam mindenkinek , hogy a barátom . Nem szóltam inkább semmi , mert most sokkal jobban foglalkoztat az , hogy mi lett a többiekkel . Később is megadhatom neki a magamét .
-A hívásod igen sokat segített , de mindenki nagyon kiakadt amikor meghallottuk a kiabálásodat . Elhiheted nem volt egy épeszű ember sem a szobába . Nos , Codyt mivel Elijah szerencsére megtudta igézni , mert ugye ősi , Cody fecsegni kezdett a múltaddal kapcsolatban , ami őt is meglepte , mert nem tudott semmit hála a vámpírunknak . Azt hiszem nem nekem kell majd elmondanom , ami történt . Na , szóval mindenki rendben van csak aggódtunk érted . Valahogy megtaláltunk téged Lara segítségével , akit nagyon kimerített a kereső varázsige ugyanis védve volt a ház . Mikor ideértünk sikeresen bejutottunk én megöltem az ember pasast míg Elijah és Cody a vámpírral volt elfoglalva . Elijah begurult és majdnem megölte a vámpírt és akkor jelent meg Kol is akinek úgy hallottam sikerült megállítani . Röviden ennyi ,de most pihenj csak .
Miután eljutott az agyamig a mondandó és rájöttem , hogy senkinek nem esett komoly baja jólesően hunytam be a szemeimet .