I.rész idézete : Lassan már nem merek boldog lenni , mert akárhányszor , amikor boldognak éreztem magam mindig történt valami rossz !

2013. július 29., hétfő

17. rész:- Magyarázkodások

Sziasztok! Újabb kihagyás után ismét jelentkezem és tudom, hogy ez szánalmas a részemről. Sokan érdeklődtetek már, hogy mikor lesz friss fejezet, de konkrétumot nem tudtam mondani. A gépem két hónapig nem működött és internetem sem volt egy hétig. A fejezetek és az új történetem is elveszett aminek nagyon nem örülök. Irtó dühös vagyok hisz Grace történetének az első évada már kész volt. Kisebb változások lesznek és folyamatosan írom ebben a dög melegben. Szeretném, ha írnátok pár sort hisz ez egy újabb mérföldkő a szereplőink életében. A sablont és oldalmodulokat megváltoztatom, mert unalmas és egyhangú. Remélem tetszeni fog és igazán örülnék pár szónak bár tudom, hogy nem érdemlem meg. Ezután fogok jelentkezni újabb részekkel, de meg kell értenetek, hogy végtelenül szomorú vagyok, hogy minden egyest részt újra kell írjak és az új történetem is kárba ment.
Remélem tetszeni fog! Hatalmas mackóölelés mindenkinek, szeretlek titeket!
 

Magyarázkodások! 

 Tudtam, hogy visszhangot fog verni az átváltoztatásom, de jelen pillanatban nem tudtam arra gondolni, hogy Elijah tombolni fog, Kol pedig az életét kockáztatja értem, mert itt volt ő, Damon Salvatore, akin egy karcolás sem volt. Igaz csapzott volt  és a ruhája több helyen elszakadt, de akkor is jól volt. A szívem heves vágtába kezdett miután magához szorított és semmi nem érdekelt csak az, hogy a karjaiba vagyok. Minden egyes perc, amit Charles-al éltem át elfelejtődött, a nyugalom jólesően áradt szét a testemben.

-Damon! - nyögtem miközben egyre erősebben szorított a mellkasához.- Jól vagy? Hogy menekültél meg? - zúdítottam a kérdéseimet rá, de egyáltalán nem törődött vele. Helyette még inkább magához szorított. - Hé, Damon most már minden rendben van. Nem esett senkinek bántódása.- próbáltam nyugtatni, de mintha a falnak beszéltem volna. Kis idő után azonban éreztem, hogy kezd megnyugodni és a szorítása is gyengébb lett.

-El sem hiszem, hogy ezt fogom mondani. - sóhajtott mélyet majd belekezdett. -Grace Morgenstern te vagy a legidegesítőbb, legnaivabb, de ugyanakkor a legbátrabb nő akit valaha ismertem. Azokban a pillanatokban amikor kiütve feküdtem abban az átkozott legbújban csakis arra tudtam gondolni, hogy elvesznék végelegesen, ha valami történt volna veled. Soha nem akarom átélni ezt és így meghunyászkodni a francba. Érted? A rohadt életbe felfogtad amit mondtam?- rázott meg és egyre inkább eluralkodott rajta a düh.
Pár percig mégsem tudtam szólalni ugyanis  gondolataim egészen más helyeken jártak. Ez most mi akart lenni? Egy vallomás féleség? Soha nem hallottam Damont így beszélni. Jólesően megborzongtam amikor megéreztem hűvös leheletét az arcomon. Időm sem volt cselekedni vagy bármit szólni ugyanis Damon fogságba ejtette az ajkamat. Kétségbeesetten és durván esett nekem, de nem érdekelt nem akartam, hogy gyengéd legyen, mert az nem az ő asztala. Ugyanolyan hevesen reagáltam, majd szétnyitottam az ajkamat ő pedig egyenesen benyomult és nyelve táncba kezdett az enyémmel. Kezeim sem tétlenkedtek, végigszántottak rövid fekete haján. Nem tudom mennyi idő telt el, de nem akartam, hogy vége legyen. Kifulladásig csókolt, de mindkettőnknek szüksége volt levegőre így elváltunk. Éreztem ahogy a vér pulzál az ereimben, a tüdőm levegő után sípol, de a legjobban összeérő homlokunk foglalkoztatott. Lágy csókot nyomott a számra amikor is egy hangos torokköszörülés szakított félbe. Egy lépést akartam tenni hátrafelé, de az előttem álló kék szemű vámpír átkarolta a derekam és nem engedett el.

-Úgy látom el kell beszélgetnünk Damon. Nem csinálhatod ezt előttem a lányommal. -morogta Elijah. - Grace hallom magánakcióba kezdtél és csak, hogy tud ezt nem úszod meg egykönnyen kisasszony. Mégis mi a fene ütött beléd amikor azt képzelted, hogy ráveheted azt a mocskot, hogy vámpírrá változtasson? Tudod mit? Ne is felelj erre a kérdésre, mert most szépen bemegyünk az irodámba és felvilágosítol  mindenről. -nem mondtam ellent neki, mert tudtam, hogy ebben tényleg hibás vagyok és előbb utóbb úgyis rájött volna, hogy mire készülök. Csendben baktattunk befelé a dolgozószobába, de Damon karja erősebben feszült a derekamon.

-Mindent el fogok mondani, de nyugodj meg előbb.- simítottam végig az arcán, mert tudtam, hogy ezek után minden megváltozik közöttünk és nem egyirányú volt az egész.Azonban a kétségeim nem engedtek megnyugodni, mert bennem motoszkált az, hogy lehet, hogy csak azért van velem, mert így valamilyen szinten pótolni tudja Elenát. Egész addig kísérteni fog míg rá nem kérdezek, de még nem álltam rá készen. Túl hirtelen történ velem minden és úgy érzem az elhatározásom, hogy vámpír legyek ezennel a gödör mélyére került. Az újonnan felfedezett énem sem erősödött semmit helyette inkább visszavonulót fújt. Emlékszem Damon mondatára amikor azt ecsetelte, hogy soha nem leszek Elenához hasonló, de még csak jó sem. Ezek a gondolatok nagyon felkavartak, de igaza volt neki és tudom, hogy a lelke mélyén még mindig bele van habarodva a nővérembe bármennyire is próbálja majd az ellenkezőjét mutatni.
Helyet foglaltunk a hatalmas barna bőrkanapén és apám jelezte, hogy kezdhetem a beszámolót.

- Nem tudom mit hozhatnék fel mentség kép, de meg kell értenetek, hogy ez ne mehet így tovább. Nem engedem, hogy bárkinek baja essen miattam és tudjátok jól, hogy ez befog következni. Szembe kell menni Klaussal és itt az ideje, hogy tegyek is valamit. Igaza volt Damonnek amikor először azt mondta, hogy nem nézhetem tétlenül, hogy mindig meghal Elena körül. Nem akarom átélni ezeket és ezért megkértem Charlest, hogy változtasson át. Tudom, hogy KOl számolt be ezekről és ezért siettél haza, de természetesen mivel ez a terv dugába dőlt így megegyezhetünk abban, hogy közösen eszeljünk ki valamit, de nemleges választ nem fogadok el. Vámpír akartam lenni, mert úgy könnyebben legyőzhetem Klaust és nem fogom engedni, hogy bárki helyettem véghezvigye ezt. Kol mondta, hogy az élete árán sem engedi, hogy vámpír legyek és ezzel valamennyien így is vagytok, de be kell látnotok, hogy tennünk kell valamit.- hadartam olyan gyorsan ahogy csak tudtam, de pontosan éreztem, hogy mindent szót felfognak a mellettem ülők. Kíváncsian vártam mit fog mondani az apám, de egy apró biccentés után értettem, hogy idő kell neki.

-Holnap reggel mindent megbeszélünk, de most tanácskoznom kell Laraval. Valamilyen szinten igazad van Grace és csak, hogy tud tényleg nem engedem meg, hogy vámpírrá válj. Most pedig menjetek fel és szeretném, ha Damon lenne ezentúl az őröd. Salvatore ne örülj ennyire csak azért, mert megengedem, hogy a lányommal legyél egy alapos beszélgetésen át kell esnünk. - nem akartam tovább az idejét húzni ezért egy puszit nyomtam az arcára majd kéz a kézben felsétáltunk Damonel  a szobámba ahol rengeteg megbeszélnivalónk volt még.

5 megjegyzés:

  1. szia! nekem nagyon tetszett ez a rész is bár sajnálom, hogy újra kell kezdened mindent így csak későn kapunk új fejit :S de sietsz vele remélem :D nagyon jó fejezet lett csak rövidke :( de bízom a legjobbakban és várom már azt a beszélgetést :D

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó lett az új rész, megérte rá várni! :)
    Várjuk a következőt!

    VálaszTörlés
  3. Szia Drágám :-)
    Nagyon sajnálom én is hogy elvesztek az irásaid :-( De remélem sikerül megirnod őket ujra :-)
    Nagyon jo lett a fejezet főleg a kedvenc jeleneteim Damon és Grace jelenetek voltak :-)
    Várom a kövi fejezetet :-)
    Millio puszi Bianka

    VálaszTörlés
  4. Szia!
    Imádtam! Nagyon várom a következőt!:)

    VálaszTörlés
  5. Szia!
    Nagyon király volt a rész, nagyon várom a kövi részt. Nagyon kíváncsi vagyok mi lesz Damonnel és Graceval...... :D :D :D :D Ngayon kiárly a történet!!!!! :D :D :D :D

    VálaszTörlés