13.rész : - Menekülés első lépése

Sziasztok ! Tényleg nagyon sajnálom , hogy nem hoztam a frisst , de a  suliba az utolsó nagy hajrá volt .Nem mondom teljesen kifárasztott és igen valamiből sikerült javítanom valamiből meg rontani . De nem is erről szeretnék beszélni ! Láthatjátok megújult az oldal külseje , remélem mindenkinek tetszik . Én nagyon imádom , olyan jó ránézni . 

Elnézést , hogy nem válaszoltam senkinek és nem írtam véleményt sem , de nem volt időm .Viszont ma mindent rendezni fogok és válaszolni is valamint a chatből a sok angol szöveget törölni fogom , mert idegesítő . A cserékbe benne vagyok mindenkinek válaszolok is . Véleményezni is megyek . 

Remélem tetszik a rész , mert sokat szenvedtem vele és én nem vagyok megelégedve vele ,de remélem nektek tetszik . A folytatást megírtam és próbálok részeket előre gyártani , hogy tudjam előre hozni ,de lehet , hogy ezentúl nem hetente lesz friss .Lehet előbb , de lehet , hogy várnotok kell . Tudom , hogy vakáció lesz /van , de nekem most is sok dolgom van ,de picit több szabad időm , amit az írásra akarok fordítani . 

Még egyszer bocsánat ,remélem tetszik és válaszolok mindenkinek . Köszönöm a két darab véleményt meg is lepődtem , mert sokáig egyet sem kaptam . Remélem visszaállunk és kapok többet is , mert ha meglesz az 5 csak akkor hozom az új részt . Szóval hajrá és hatalmas mackóölelés , mindenkinek ! Kellemes vakációzást annak is akinek még csak az hajrá van . 

Menekülés első lépése

''Mindig van egy pont, ahol az út kettéválik. Abban a hitben válunk szét, hogy az útjaink egyszer újra összefutnak. Ahogy távolodunk az úton, a másik egyre kisebbnek tűnik. De nem baj, egymásnak vagyunk teremtve.'' 

 

Szörnyű fejfájásra ébredtem . A fejem úgy hasogatott , mintha egy időzített bomba lenne és bármelyik pillanatban képes lenne felrobbanni . A szoba ablakain beszűrődött a napfény , amely még hangulatosabbá varázsolta a szobát . A napfény lágyan megsimogatta még a szoba sarkában álló könyvespolc minden könyvét , apró porszemcséket hagyva maga után . Feltápászkodtam az ágyról , hogy jobban körül tudjak nézni . A szoba sokkal jobban hasonlított egy gyerekszobához , mint egy kínzó szobához . Az ágy amelyről felkeltem egy gyermek ágya lehetett , mivel az ágytakarót hercegnők , virágok díszítettek . Két rózsaszín függönyöcske ölelte körbe az ágy felső rétegét , valamint tömérdek maci hevert az ágyon és a földön egyaránt . A könyvespolchoz érve megbizonyosodtam róla , hogy csak mesés könyvek lelhetők fel . Az ablakot ki akartam nyitni , de eredménytelenül , mivel gyerekeknek tervezték , így nem volt nyitható . A szoba ajtajához szaladtam , ahol esélyt lelhettem a menekülésre ,de miután megrántottam a kilincset és az nem nyílt nyilvánvalóvá vált , hogy be van kulcsolva . Próbáltam feszíteni az ablakot és a kilincset egyaránt , de nem sikerült . Mit akarhat tőlem az a férfi ? Ha Katherine így félt tőle biztos vagyok benne , hogy nem lehet egy könyörületes ember .De miért egy gyerek szobába hozott ? Egy el rablónak nem egy sötét lepukkant helyre kéne vigye az áldozatát ? A tegnapi ruha szorosan hozzám tapadt , ami nem volt kellemes érzés így a mackós szekrényhez léptem . Kinyitottam , majd a sok gyerek ruha közt felfedezni véltem egy rám passzoló lila pólót valamint egy sötét farmer nadrágot . Levetkőztem , majd magamra kaptam a szekrényben talált ruhákat . Visszahúztam a tornacipőmet és leültem az ágyra . Fél óra múlva az íróasztalhoz léptem , amin tömérdek rajz állt . A gyermek akié a szoba biztos nagyon ideges lesz rám , de bizonyára megértené , hogy nem rosszindulatból kutatok a rajzai között . Nem tudom kiverni a fejemből , mi lett vajon Damonnal . Tudom , hogy nem halhatott meg , hisz nem kapott karót a szívébe , de akkor is a sérülései elég komolynak tűntek . Vajon mit csinálnak otthon ? Biztos nem Lara finom mogyorós sütijét majszolják , hanem mindenki értem aggódik és veszekszenek egymással . Utálom amikor , azt csinálják pláne akkor , ha én vagyok az érintett fél a témában . Nem szeretem , ha a családom miattam veszekszik . Még ilyen témákban sem !

A kislány rajzai közül az utolsó fogott meg a legjobban . Látszott , hogy nem profi az ilyesmiben , mert két pálcika ember kiszínezve sétált valamint ült egy virágokkal teli réten , de ezek ellenére lenyűgöző volt és aranyos . A kislány sokat árult el ezzel a két pálcikaemberrel magáról . Biztos nagyon szerette a képen lévő férfit , aki minden bizonnyal a lány apukája lehet . A lapot forgatva érdekes felfedezést tettem vagyis inkább kiguvadt szemekkel meredtem a lapra .

Ez állt a lap hátulján : '' Grace rajzolta a papának , akit mindenkinél jobban szeret ! Grace szereti a papát ! '' - azt utolsó három sort a kislány írta cirka összemosódott , hatalmas betűkkel .

Nem voltam képes elfogadni , azt hogy az én nevem szerepelt a rajz hátulján . Ez biztosan csak egy tévedés lehet és biztosan a lánykát is így hívják . Véletlen egybeesés semmi több . Nem lehet igaz , hogy azt én rajzoltam már csak azért is , mert a nevelő szüleimmel soha nem jártam a réten , nemhogy rajzokat készíteni .

A zár kattant ezzel megszakítva őrült kifogásaimat , gondolataimat a rajzzal kapcsolatban . Az el rablóm lépte át a küszöböt egy tálcával a kezében . A tálcán mindenféle finomság volt , de rajta a kedvenc reggelim is , a palacsinta egy pohár narancslével . Letette az íróasztalra , majd elém lépett .

-Nyugodtan reggeliz meg ! Nem tettem semmi olyat a tálcára , amit nem szeretsz . - mosolygott .

-K...k...köszönöm ! - makogtam .

-Mit szorongatsz a kezedben Gracie ? - kérdezte .Összeráncolt szemöldökkel vette ki lassan a kezemből a rajzot . Végül felhúzott szemöldökkel meredt rám .

-Elnézést nem akartam tolakodó lenni . Csak meglepett a hátán lévő szöveg és név . Biztos aranyos kislánya lehet . - habarodtam bele a szavakba . Azt sem tudtam mit beszélek csak a férfit bámultam egyre , aki tökéletes márkás arcával rám nézett . Szemei mélyen a szemembe néztek , mintha olvasott volna a gondolataimban és keresett volna valamit .

-Igen nagyon aranyos , felelősségteljes leányzó . Csak áldani tudom érte az eget , hogy van nekem . - mondta miközben hátat fordított . Tudom , hogy a vámpíroknak nem lehet gyermekük , de ennek a vámpírnak sokat jelent a kislánya .

-Mondja miért tart maga itt fogva engem ? Miért nem enged el ? Mit akar egyáltalán tőlem ? - rohamoztam meg a kérdéseimmel .

-Erre most nem válaszolhatok . Ne kérdezz ilyeneket ! Mindent megtudsz majd a maga idejében . Először ki kell ürüljön a szervezetedből a verbéna .

-Nem idézhet , majd meg . A családom meg fog találni mielőtt maga akár egy újjal is hozzám érhetne . Harcolni fogok , ezt jegyezze meg ! -kiabáltam .

-Nincs miért harcolnod Grace . Senki nem fog bántani csupán csak elmagyarázni a dolgokat . A családod nemfog megtalálni és egyébként ők nem a te családod . - indult el kifelé .

-Miről beszél maga ? Ők az én családom . Miért tart fogva ? Miért nem engedni , hogy éljem az életem ? Ki maga egyáltalán ? - kaptam a keze után , bár ez nem volt valami jó ötlet az erejére nézve .

-Charles Harold vagyok és te nem az vagy , akinek hiszed magad . Mindent meg fogsz tudni a maga idejében . - tépte ki magát a kezeim közül magamra hagyva az ajtót pedig kulcsra zárta . Lázasan kutattam egy olyan név után , amit még életembe nem hallottam . Charles Harold soha nem találkoztam még ilyen nevű emberrel . Mit akar tőlem ? Egyáltalán , hogy értette , azt hogy nem az vagyok akinek gondolom magam ? Pontosan tudom , hogy ki vagyok illetve , hogy honnan jöttem . A tálcához mentem majd befaltam a rajta lévő összes palacsintát és mellé megittam a narancslét . Charles nemsokára visszatért a szobába a tálcáért és amikor indult volna kifelé megállítottam .

-Hogy értette , azt hogy nem az vagyok akinek hiszem magam ? Kérem mondja el egyszerűen nem értem mi történik körülöttem és ez felemészt . Mondja el , hogy mit keressek itt . - könyörögtem . - Vagy legalább adjon egy támaszpontot .

-Tényleg nem emlékszel semmire igaz ?- kérdezte .

-Mire kéne emlékeznem ? - kérdeztem rá a kérdésre .

-Remek munkát végeztünk akkor . Viszont nem akarom , hogy itt bent töltsd az egész napot , nyugodtan kijöhetsz a szobából . Körbevezetlek persze csak akkor , ha te is akarod . Ruhákat is hozzatok . - invitált ki a szobából . A lépcsőn lefelé menet a falon bekeretezve csupa gyermekrajzok voltak mindegyiken két ember volt . Egy kislány és egy felnőtt férfi . A citromsárga fal magába szívta a napfényt , ami csak még barátságosabbá tette az egész házat . Az emberrablók esetünkben vámpír nem így szoktak viselkedni a fogva tartójukkal . Körbenéztem a ház minden szegletében és meg kell mondani minden nagyon barátságos , a ház minden egyes szeglete a vidám színekbe pompázik .

-Úgy látom tetszik az amit látsz . - fektette a kezét a vállamra Charles .

-Igen minden olyan barátságos . De beszélnünk kell . - fordultam felé , miközben ő leült az asztal jobb sarkába , majd intett , hogy foglaljam el a bal oldalt .

-Igen tudom , hogy beszélnünk kell , de most nem mondhatok neked semmit , hisz a szervezetedből még nem ürült ki a verbéna . Ezért nem értenéd meg illetve rosszabbik esetben fel sem tudnád fogni . - látszott rajta , hogy valóban az igazat mondja , mert egyik szeme sem rándult sőt olyan nyugodtan fejezte ki a szavait , hogy egy normális ember sem kételkedett volna a szavaiban .

Nem tudok itt maradni és nyugodtan ülni , számolni a napokat amikor otthon , azt sem tudják , hogy jól vagyok – e . Nem engedhetem meg magamnak , azt a luxust , hogy ne gondoljak a családomra , akik minden bizonnyal épp , azt próbálják kitalálni , hogy hol vagyok . Szükségem van a józan eszemre . Szükségem van rá , mert nem tudok semmi épeszűt kitalálni .

-Miért nem mehetek ki a szabadba ? - kérdeztem , s közben próbáltam a légérdekfeszítőbb arckifejezésemet elővarázsolni . Legszívesebben sikítva menekülnék , de azt hiszem nem érnék vele túl sokat .

-Azt hiszed , hogy vagyok annyira idióta , hogy kiengedjelek magadba ? Tudom vámpír vagyok és vannak ezáltal különböző előnyeim , de akkor sem kockáztatok . Amúgy sem látnál semmit , amit eddig nem láttál volna . A ház amelyben most vagyunk egy elhagyatott terülten van a város minden zajától . - húzta ki magát ültében .

-Ha annyira elhagyatott területen vagyunk akkor egyáltalán nem tudnék megszökni , de felteszem így sem engednél ki szívesen szóval egy választási lehetőségünk van mégpedig az , hogy kénytelen leszel velem tartani . - döntöttem a fejemet a tenyerembe miközben egy pillanatra sem vettem le a szemem az el rablómról .

-Azt hittem itt én vagyok az , aki a feltételeket szabja . De mivel nem ez az első találkozásunk , így kénytelen vagyok belemenni a játékodba .

-Nincs semmiféle játékom ,csupán reménykedek abban , hogy az apám előbb megfog találni , mint ahogy te hozzámérhetnél az igézés által . - biccentettem felé és kissé mosolyra húztam az ajakamat .

-Ő nem az apád fogd fel! Egyébkén régóta ismerem Elijaht és tudom az összes kis titkát valamint tudom , hogy szokott eljárni ilyenkor . - emelkedett meg a hangja így meghátrálásra kényszerített , de egy másodperc után sikerült rendbe szednem magam és ugyanúgy álltam a sarat , mint azelőtt .

-Ha befejezted , azt hogy állandóan az orrom alá dörgölöd , hogy nem Elijah az apám, elindulhatnánk ? -álltam fel .

-Igen mehetünk , a ruhákat amiket rendeltem nemsokára megérkeznek . Nem is érdekel Elijah mocskos kis titkai ?

-Nem ! - kiáltottam rá kicsit hangosabban , mint ahogy , azt tennem kellett volna , de nem vagyok képes elviselni senkitől , azt hogy az apámat rágalmazzák . A derekamra tette a kezét amitől összerezzentem és minden erőmre szükségem volt , hogy visszatartsam a kezeimet . Tudtam , hogy mit kell tennem , ha elérkezik az idő, tudtam , hogy fogok innen megmenekülni . Elég ostobaságnak tűnt elsőre, de ahogy jobban belegondoltam és kezdtem hinni benne , tudtam , hogy sikerülni fog .